30 éve, 1989. január 19-én hunyt el Holics Gyula fotóművész. 1919. január 4-én született Budapesten. A Vörösmarty Mihály reáliskolában tett érettségit, majd zenével kezdett foglalkozni, egy szimfonikus zenekar tagjaként professzionális szinten hegedült.

Holics Gyula fényképes MFSZ igazolványa
A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja volt, és 1957-ben felvették a Művészeti Alapba is. E két, minősítő tagság alapján szabadúszó fotóművészként dolgozott. Az 1960-as évek elejétől számos hanglemezborítót készített, majd a Corvina Kiadó megjelentette az általa illusztrált Magyarországi gyógynövények, a Régi hangszerek, valamint a Fegyverkincsek, díszfegyverek című könyvet. Szintén az ő fotóit tartalmazták a Rákóczi hadserege és az Ötvösművészeti kiállítás című katalógusok. Az 1968-as belgrádi, illetve az 1970-es brüsszeli Magyar Ötvösművészeti Kiállítás képanyagának nagy részét ő fényképezte. 1978-ban a Képzőművészeti Kiadó új fényképeket készíttetett képes levelezőlap-archívumának felfrissítéséhez, amelynek kapcsán Holics 35 különböző felvételét vásárolták meg.

Egy Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött, 1986. június 30-án saját kezűleg kitöltött személyi adatlapján alkotó tevékenységét Holics Gyula így jellemezte: „A fotózásban elsősorban a művészi kifejezés lehetőségeit kerestem és ezt a törekvésemet, ahol csak lehetséges volt az alkalmazott fényképezésben is igyekeztem megvalósítani.” Legjobb képeit a csendélet és a zsánerfotók műfajában alkotta. Fotós munkáját, törekvéseit jól jellemzi a Fotó 1961/7. számában közzé tett portréja, melyhez a szerző a szövegben leírta: egy erős dohányos barátja arra kérte, fényképezze le. Ő nem a modellt, hanem a hosszú szipkában lévő cigaretta parazsát állította élesre, mivel az ötleten alapuló optikai élményt kívánta képén ábrázolni. Véleménye szerint így sikerült a fényképezés egy erőteljes kifejező eszközét, az élesség–életlenség szembeállítását kellő súllyal alkalmaznia. 

Holics Gyula: Portrait/Cigarette, 1957

Holics Gyula 1960-ban AFIAP, 1971-ben EFIAP kitüntető címet kapott, mivel saját összesítése szerint 1955–1970 között évente átlagosan harminc-negyven nemzetközi fotókiállításon vett részt. Hagyatékát Kecskeméten is meg lehet tekinteni: a Magyar Fotográfiai Múzeum a mai magyar fotóművészet legjobb alkotásai között az ő fotóit is őrzi.

(Források:  *Fejér Zoltán: Az egyediség szépsége  *Fotóművészet  *Kortárs Magyar Művészeti Lexikon  *Magyar Fotográfiai Múzeum)