NAPRÓL NAPRA2017. november 1-30.
november 2.
25 éve, 1992. november 2-án hunyt el Sztrinkó István néprajzkutató, muzeológus.
1953. június 30-án született Jánoshalmán. Az általános iskolát Tompán,
középiskolai tanulmányait a kecskeméti Katona József Gimnáziumban
végezte. 1972-től Debrecenben tanult tovább, ahol 1977-ben középiskolai
történelem tanári és etnográfus diplomát szerzett. Ötödéves korában,
1976-ban, társadalmi ösztöndíjasként került a Kecskeméti Katona József
Múzeumba, ettől kezdve korai haláláig ott dolgozott. Kutatási területe a
tárgyi néprajz volt, elsősorban népi építészettel és a mezővárosi
népművészettel foglalkozott. Több írást szentelt a gyűjtögető
gazdálkodás emlékeinek is. Doktori disszertációját 1984-ben A Duna-Tisza
közi népi építészet történeti-néprajzi problémái címmel írta. 1984-től –
Bánszky Pállal közösen – szerkesztette a Cumaniát, a Bács-Kiskun megyei
Múzeumok évkönyvét. Néprajzi és tudományszervezői munkásságának
elismeréseként 1987-ben Gunda-díjjal, 1988-ban Jankó-díjjal tüntették
ki.
november 3.
25 éve, 1992. november 3-án hunyt el Ispánki József szobrász- és éremművész.
Köztéri szobrászként, portrékészítőként és éremművészként egyaránt
számottevő életművet hagyott hátra. A veszprémi vár nyugati oldalán
magasodó Szent István és Gizella királynő szoborpár jelentette számára
az első és évtizedeken át tartó sikert, ám már két évvel korábban
elnyerte a Svéd Éremművész- és Numizmatikai Szövetség Biennáléja, majd
egy évvel később a Párizsi Világkiállítás arany-díját. Az ország minden
jelentősebb városában találkozunk köztéri alkotásaival,
épületplasztikáival. Kecskeméten, a megyei kórház Izsáki úti épülete
előtti alkotását – egy női alak, aki jobb kezében kelyhet visz és
karjára a gyógyítás szimbólumaként egy kígyó csavarodik – 1965-ben adták
át. Az épület nemrégi bontása előtt a szobrot a megyei kórház Nyíri úti
telephelyére szállították. Egyelőre nincs kiállítva, később dől majd
el, hogy hol kap végső helyet.
november 5.
65 éves Kerényi György vállalkozó, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület elnöke. 1952. november 5-én Kecskeméten született. A
90-es évektől napjainkig jelentős kulturális mecenatúrát folytat
családi cége jóvoltából. A
Köztér című helyi lap felelős kiadója volt 2000 júniusától 2004
októberéig (a lap megszűnéséig). Öt egyesület, illetve alapítvány
alapítója és többnek máig vezetője (elnöke, elnökségi tagja). Ezek közül
a DEUS PROVIDEBIT Alapítványt, majd később a Kecskemét-Marosvásárhely
Baráti Kör Egyesületet 1997-ben hozta létre barátaival. Ezekben végzett
tevékenysége elismeréseképpen 2000-ben megkapta Marosvásárhely, 2016-ban
Kecskemét Pro Urbe Díját.
Önzetlen munkássága nagymértékben hozzájárult, hogy a legsokoldalúbb, ma
is virágzó testvérvárosi kapcsolatát Kecskemét éppen Marosvásárhellyel
alakíthatta ki. Magánemberként, helyi vállalkozóként személyesen is
jelentős anyagi áldozatokat vállalt, hogy segítse a kecskeméti csoportok
kiutazását, a marosvásárhelyi partnerek fogadását. Kultúraközvetítő
munkájának köszönhetően számos kecskeméti alkotó- és előadóművész,
művészeti együttes és oktató mutatkozott be Marosvásárhelyen.
Közreműködése nagyban segítette Kecskemét kulturális értékeinek
bemutatását.
Néhány évig - leginkább a határon túli magyarság iránti elkötelezettsége
okán - az MSZP színeiben is a közért fáradozott, 2004-től Szili Katalin
tanácsadójaként tevékenykedett. 2006-tól
2009-ig államtitkár, az országgyűlés elnökének kabinetfőnöke volt.
2015-ben teljesen szakított a számára egyre idegenebb párt- és
nagypolitika körüli munkával. Visszatért korábbi, szeretett kecskeméti
civil létébe, jelenleg is az idén épp 25 éves családi, szolgáltató
vállalkozásában dolgozik.
(
Források: *
facebook.com *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Lapok, 2006)
november 28.
25 évvel ezelőtt, 1992. november 28-án nyílt meg Kecskeméten a Dán Kulturális Intézet.
A dán kulturális kormányzat, Viborg megye tanácsa, valamint a
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat összefogásával létrehozott intézmény
nyitóünnepségén a külföldi küldöttség vezetője elmondta: az intézet
működtetésével szeretnének egy új együttműködést kialakítani: közös
nyelvet, megértést, ami elengedhetetlen egy új, demokratikus Európa
számára. A következő években a Zimay utcai központ elsősorban a két
ország közötti kulturális kapcsolatokat erősítette, de az irodalom, a
képzőművészet és a zene mellett a szociális, az oktatási és a gazdasági
együttműködéseket is támogatta. A megnyitás utáni időszakban évente
mintegy ezer dán érkezett Kecskemétre, és ugyanilyen élénk volt a
skandináv ország iránti érdeklődés is: az első 10 alatt közel száz
magyar csoport utazott ki Dániába. 2013-ban a dán kultúrpolitika
fókuszába a keletre nyitás, a keletre tekintés került, emiatt azután
huszonegy évi működés után, 2013 decemberében bezárta kapuit a Dán
Kulturális Intézet.
november 30.
150 éve, 1867. november 30-án született Vaszary János festőművész, grafikus.
A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt. Később
Münchenben, Rómában és Párizsban is tanult, de fejlődését főleg a
Hollósy-kör irányította. Kezdő korszakában a szecesszióhoz közelítő
gobelineket tervezett és realisztikus életképeket festett, azután
stílusa egyre oldottabbá vált, és az impresszionizmus felé fordult, míg
az első világháborút realista katonaképekben örökítette meg. 1920-ban a
Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ott alakult ki jellemző stílusa,
amelyet a spontán vázlatos festés jellemzett. Egyik kedves tanítványa
Tóth Menyhért volt, akinek életműve – több ezer alkotás – a kecskeméti
Katona József Múzeum gyűjteményébe került. A Kecskeméti Képtárban
tekinthető meg Vaszary János egyik remekműve, az 1900 körül készült Női
arckép is.
70 éves Kutasi Ferenc újságíró, szerkesztő, egyéni vállalkozó. Kiskunfélegyházán született 1947. november 30-án.
1974-től a Petőfi Népe munkatársa, rovatvezetője, az 1989 és 1992
között hetente megjelenő BÁCSKAPOCS című megyei újság, valamint a
megújhodott Halasi Tükör, az Új Kunmajsa, a Zóna és a KecskeLét
(Kecskeméti Lét) című városi lapok alapító főszerkesztője volt. (A BÁCSKAPOCS-ról 2014-ben készített írásunk itt olvasható.)