30 éve, 1989. február 13-án hunyt el László Mihály tanár, a Kegyesrendi Központi Könyvtár vezetője. 1911. november 7-én Budapesten született. Papnak és tanárnak készült, geológus apjának azonban jelentős könyvtára volt, amely nem csupán szakmunkákat tartalmazott, ezért bibliofil élményt és ilyen irányú vonzódást hordozott kezdetektől magában. 1930. augusztus 27-én lépett be a piarista rendbe. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936-ban földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. Később doktorált is, illetve a kémia szakot is elsajátította. Tanári pályája során Veszprém, Mosonmagyaróvár, Szeged és Debrecen volt a sorrend. A cívisvárosban igazgató lett, majd Kecskemétre került, onnan pedig ismét Szegedre. A rend létszámkorlátozása miatt átmenetileg lelkipásztori tevékenységet folytatott Deszken, Szeged mellett. Néhány esztendő után újra tanított előbb Kecskeméten, majd Budapesten. Itt ment nyugdíjba. „László Mihály következetes, szigorú, karizmatikus egyéniség volt és nagyon tiszteltük; egyéniség volt, akinek a vezetői stílusának egy-egy jegyét később, amikor mi is vezetők lettünk, magunkkal vittük” – írta róla egyik tanítványa.

A kecskeméti piarista rendház tagjai, 1957. augusztus 27.
- az első álló sorban balról a negyedik László Mihály
(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára)

A nagy energiájú és vasakaratú ember azonban továbbra is tevékenykedni kívánt, így 1974 őszén elvállalta a rend központi könyvtárának vezetését. Miután nem könyvtárosnak készült, ez számára késői, de egyáltalában nem idegen hivatás volt. Kialakította a piarista vonatkozású kiadványok külön gyűjteményét, létrehozta a régi nyomtatványok különgyűjteményét és részt vett anyagának feltárásában. Az egész országban elsőként fejezte be az 1601 előtt nyomtatott kiadványok bibliográfiai és példányleírását.

1989. február 13-án ereje teljében, váratlanul hunyt el. Borsa Gedeon irodalomtörténész, neves bibliográfus, aki halála előtt röviddel még találkozott vele, így méltatta: "László Mihály mint könyvtáros rendkívüli munkásságával nem csupán a piarista rend könyvtára, de a hazai könyvgyűjtemények általános történetébe is beírta nevét. A mások számára bizonnyal elviselhetetlenül nehéz körülmények között folytatott munkát ő hallatlan szívóssággal, szinte konok következetességgel és elképesztő szorgalommal végezte. Az általa így teljes értékűen használhatóvá tett, igen értékes gyűjtemény őrzi immár emlékét. Azonban ennél is maradandóbb nyomot hagyott ő mindazokban, akiknek alkalmuk volt őt munkája során megismerni, megbecsülni és — amennyire ezt ő a meglehetősen szigorú zárkózottsága ellenébe lehetővé tette — megszeretni."
(Források:  *Borsa Gedeon: László Mihály  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Könyvszemle, 1910  *Országos Széchényi Könyvtár)