110 éve, 1909. június 19-én hunyt el Abafi Aigner Lajos irodalomtörténész, könyvkiadó, író, bibliográfus, lepkész. Torontál vármegyében Nagyjécsán született. Elemi iskoláit Temesvárott végezte, majd 1854-től könyvkereskedő segéd volt Temesvárott, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-ban Pesten önálló üzletet nyitott.

Szeretett vállalkozása irányítása mellett számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. A Rovartani Lapokban tanulmánya jelent meg Kecskemét rovarfaunájáról, illetve három közleményben is foglalkozott Katona József kiadatlan drámáival. 1869-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert Az elégiáról című művével. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja lett. 1878-ban megalakította a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületét, amelynek alelnöke, elnöke és hivatalos lapjának szerkesztője lett. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot állított össze. Szerkesztette a Magyar Könyvészetet, a Magyar Könyvesházat, kiadta a Nemzeti Könyvtár sorozatát. Figyelő címen irodalomtörténeti folyóiratot alapított. Számos magyar remekíró művét jelentette meg. Mulatságos napok címmel, életrajzi bevezetéssel kiadta Mikes Kelemen beszédeit és összeállította a magyarországi szabadkőművesség történetét is. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. A lepkészet története Magyarországon című munkája ma is az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás.

Népdalgyűjtéssel is foglalkozott. Feltehetően atyai jó barátja, Pesty Frigyes keltette fel érdeklődését a népköltészet iránt. A ballada elmélete című tanulmánya 1865-ben elnyerte a Kisfaludy Társaság dicséretét. Népköltési gyűjteménye, amelyet sokáig elveszettnek hittek, Kálmány Lajos, a Kecskemét környéki népdalkinccsel is foglalkozó néprajzkutató hagyatékában maradt fenn. A dualizmus korában a magyar folklórgyűjtés egyik legkiemelkedőbb központi szervező egyénisége volt.

Abafi Aigner Lajos egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1896-ban feladta üzletét. Élete végén, elszegényedve a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályán vállalt laboránsi állást.

(Források:  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Néprajzi Lexikon  *Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai)