225 éve, 1791. május 19-én született Magyar Imre mezőgazdász, földbirtokos. Kalocsán tanult, majd a bécsi Pazmaneumban végzett rövid ideig teológiai tanulmányokat mint papnövendék. 1811-ben Keszthelyen a Georgikon hallgatója lett, 1813-ban szerzett mezőgazdász oklevelet. 1814-ben, tanulmányai befejezése után segédtanárrá nevezték ki az intézményben. Rövid időn belül gróf Festetics György csáktornyai uradalmában nevezte ki gazdatisztnek. 1819-ben előbb a nagymányai uradalom igazgatója, később a jankováci uradalom igazgatója lett. Miután 1847-ben az Orczy-család eladta az uradalmat, nyugdíjazták. 1847-től saját birtokán gazdálkodott. Kiemelkedő eredményeket ért el a juh- és szarvasmarha-tenyésztésben, szőlőművelésben és a borászatban. Országos ismertségre és elismertségre tett szert, Bács, Csongrád és Heves vármegye is táblabírónak választotta. 1854-től a Kiskunság és Pest vármegye alsó részének kataszteri kerületi igazgatójaként működött. Örökbefogadott fia volt a híres Afrika-kutató, Magyar László. Cikkei a Magyar Gazda és a Gazdasági Tudósítások című lapokban jelentek meg. Szabadkán hunyt el 1871. szeptember 22-én.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Keszthelyi Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái) 

„Kopog-e a fatalpú cipő?”, 75 évvel ezelőtt, 1941. május 19-én ezzel a címmel jelent meg egy fanyar hangvételű cikk a Kecskeméti Közlönyben. Az alcím derűs hangnemben tudatta: „Akit fatalp szoktatott le a »kacsahúsról«”. A lényeg azonban akkor bukkan elő a cikkből, amikor kiderül: „A divathölgyek nem törik magukat a cipöjegy után, hanem ízlésüknek és pénzárcájuknak megfelelő facipőt szereznek be, melynek kopogó ritmusa sokszor állítja meg a korzó oroszlánjait.”
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1966)